Vasárnapi gondolatok

2020.03.29.

Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömet találsz benne. Ha nincs kijelentés elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.

Példb. 29,17-18

Kedves Testvérek!

Második hete zárva vannak a templomok, de Isten szíve nyitott felénk ma is, ezért mi hozzá jövünk, és a „Református Bibliaolvasó Kalauz” napi Ószövetségi igeszakaszából két versre figyeljünk most. Az egyén és a közösség egymásra gyakorolt hatásáról van itt szó.

A család a társadalom legkisebb egysége, legtöbben tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermek nevelése, tanítása összetett feladat. Itt egy nevelési módról, a fegyelmezésről szól a tanítás. „Fegyelmezd fiadat” ennek a módjára, nincs mindenkire érvényes recept, minden gyerek más, de a szülők felelőssége, hogy Istennek engedelmeskedve, felismerve az Ő akaratát, tudják fegyelmezni a rájuk bízottakat. Két áldott következménye lesz ennek a nevelésnek, nyugodt lehetsz felőle, tudhatod, hogy ha elfogadta a krisztusi értékrendet, akkor jó vezetőre talált, „akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” Nem csak jó reménységünk van gyermekeink jövője felől, hanem örömöt is okoznak.

A másik versben arról olvasunk, hogy mi okozza azt, amikor egy nép nem követi Isten útmutatását? Ahol nem ismerik Isten Igéjét, ezáltal a Teremtőt, és az Ő velünk emberekkel kapcsolatos tervét, Krisztusban értünk hozott áldozatát, vagyis semmibe veszik, elutasítják, megvetik Őt, mint Jeremiás korában amikor Isten ezt üzente szeretett népének: ”Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! De ők ezt mondták: Ne fáradj! Mert mi csak a magunk feje után megyünk, és megátalkodott , gonosz szívünk szerint élünk! (Jer.18.11-12) Fel kell tenni a fontos kérdést: Kire hallgatunk? Magunk eszére, Isten nélkül élők tanácsaira, vagy Istenre? Azok  nem tapasztalják az isteni vezetést, akik bezárják a fülüket, szívüket, és becsukják a szemüket, vagyis kizárják magukat. Nem figyelnek Isten szavára, ennek következménye az, hogy elvadul a nép! Az Istentől távol élő ember jellemzője, az önzés, amikor eltávolodik a másik embertől, csak saját tervei, vágyai vannak, és ebben legfeljebb csak a szűk családtagjai férnek bele.

A kijelentés számukra az életet jelenti, mert Isten kijelentette magát Jézus Krisztus által, ezt mondja Urunk, közvetlenül elfogatása előtt: „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból” (Jn..17.6.) Pál apostol pedig ezt írja a bibliai tanítás gyakorlati hasznáról: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre: hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.”(I Tim.2.16)

Most amikor a külső körülmények lehetővé teszik a Biblia elmélyültebb olvasását, az elcsendesedést, gyakoroljuk ebben magunkat. Isten szól hozzánk ha rá figyelünk, ha feléje fordulunk, megértjük velünk kapcsolatos tervét, felismerjük akaratát, adja a Mindenható, hogy beteljesedjen rajtuk az Ige: ”..de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.” 

Imádkozzunk!

Hódolattal jövünk hozzád Mennyei Atyánk, mert Te vagy teremtője és megtartója ennek a világnak. Köszönjük a mai napot, amikor lélekben hozzád fordulhatunk, hálát adva hűségedért, gondoskodó szeretetedért. Áldott légy, azért mert, Jézus Krisztus által kijelentetted magad, és hit által megismerhetünk Téged, szerető Istenünket. Megváltó Urunk, naponta szembesülünk azzal, hogy milyen törékeny, sebezhető, mulandó a földi életünk, ezért arra kérünk, tarts meg, segíts minket, hogy értékeljük, védjük az életet. Köszönjük azokat, akik munkájuk által a Te eszközeid, a gyógyításban, a vírus legyőzésében, őrizd és áldd meg az, életüket. Kérünk beteg testvéreinkért, gyógyító szereteted megtapasztalásáért.

Szentlélek Isten kérünk, segítsd azokat, akik nem ismerik az üdvösség útját, add meg számukra, hogy megtérjenek hozzád. Segíts ezt a világot, népünket, hogy Jézusra nézzünk, benne bízzunk, hittel, reménységgel, felelősséggel végezzük a feladatunkat, és kitartóan imádkozzunk. Ámen