Húsvéti örömhír

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt, az ajtók zárva voltak, eljött Jézus megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.

János 20, 19-20.

Kedves Testvéreim, szeretett Gyülekezet!

Elérkezett ennek az évnek a húsvétja, másképp alakultak az ünnepi élőkészületek, mint terveztük, és az ünneplésünk sem a megszokott, a régi. Az új helyzetben, a régi bibliai történet által Isten ma is megszólít minket.

„…a hét első napján összegyűltek a tanítványok” Ez a vasárnap a Jézus követőinek az életében egy mozgalmas, embert próbáló, és félelmetes nap volt. Minden összezavarodott bennünk, ott kavargott a fejükben, a szívükben a bizonytalanság. Uruk feltámadásáról némelyek hírt adtak,  voltak, akik találkoztak vele, ezek a hírek és események mindenkit felkavartak, akik számára fontos volt Jézus. Ami mégis követendő és tanulságos a ma élők számára az, hogy összegyűltek, együtt voltak, fontos volt számukra a közösség, keresték a testvérek egymást, számon tartották a másikat.

„…bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak…” Tudjuk mit jelentenek a zárt ajtók, ne engedjünk be senkit aki megfertőzhetne minket. Amikor a félelem úrrá lesz az emberen, akkor bizony előfordul, hogy kiszámíthatatlan. A tanítványok féltek. Mitől? Attól, hogy a zsidók az életükre törnek, velük is elbánnak, mi lesz velük? Zárjuk be az ajtót, mert akkor leszünk biztonságban.

„…eljött Jézus megállt középen..” A feltámadott Úr ismeri az övéit, látja vívódásaikat, ismeri félelmeiket, segíteni akar, ezért nem akadályozza Őt a bezárt ajtó, eljön remegő szívű tanítványaihoz, középre áll, hogy mindenki lássa és hallja Őt, mindenki figyeljen rá. Minket is felkeres ezen az ünnepen, köztünk is megjelenik, találkozhatunk vele, nem akadályozza Őt a karantén. Be kell tartanunk a hatóság általi rendelkezéseket. A templomok zárva vannak, de otthonainkban is figyelhetünk Jézus szavára, Ő közel jön hozzánk. Olyan sok akadályt kellet Urunknak legyőzni életében, hogy győzelmet arasson a Golgotán. Az otthonunk ajtaja zárva, a templomunk zárva, de szívünk legyen nyitott, legyen kész befogadni Isten üzenetét, a Feltámadottat, akiről bizonyságot teszünk. Azt is komolyan gondoljuk végig Jézusnak hol a helye az életünkben? Középen, a centrumban, övé legyen a legfontosabb, a legelső hely! Amikor ez valóság lesz, akkor minden megváltozik. Ezt tapasztalta meg a 19. sz.-i énekíró, amikor ezt írta: Amint vagyok,-nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át: hadd bízza lelkem rád magát:-Fogadj el Jézusom! Isten kegyelme, áthatol a sír, a halál, a kételkedés, a félelem, a kilátástalanság sötét fellegén. Felemel, megerősít, megörvendeztet, reménységet ad, erőt a holnapi küzdelmekhez, elénk tornyosuló akadályok legyőzéséhez.

„…így szól hozzájuk :Békesség néktek!” Ezt nem csak mondja, adja is Mesterük a felzaklatott életű és háborgó szívű tanítványoknak. Nem akarjuk lebecsülni a koronavírus okozta veszélyt, nem dugjuk homokba a fejünket, mint a strucc, hanem reálisan látjuk a kialakult helyzetet, és legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint segíteni kell a rászoruló idős, beteg embertársainkon. Amikor azt kérem: ne becsüljük le a veszélyt, azt is szívetekre helyezem, ne becsüljük Jézus hatalmát, Ő mondta: nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Számoljunk minden időben és minden helyzetben ezzel az isteni hatalommal. Jézus adja ma is az ő békességét, mert megígérte: Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek: de nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja, ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (Jn. 14.27.)

„..megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.”

A régi és a mai húsvéti történetek egyik jellemző vonása az öröm. Amikor találkozik az ember a feltámadott Jézussal, felismeri Őt, látja a sebeket, a szenvedésének nyomait, tudnia kell, hogy mindez nem a véletlen műve, hanem benne volt Isten  mentő tervében, mert Ő az Isten Báránya aki elveszi a bűneinket. Kérem Istent, hogy adjon ilyen találkozást, boldog felismerést, és igazi örömöt minden kedves testvéremnek, ezen a húsvéti ünnepen.

Egy fiatal lelkész versét ajánlom az elcsendesedésre:

2020 húsvétján

Karantén.
Rendelet.
Gördült a kő.
„Se ki, se be.
Mindenki haza!
Nincs itt semmi látnivaló!”
És az asszonyok?
„Maradjanak otthon!”
A tanítványok?
„Maradjanak otthon!
Jézus! Maradj a sírban!
Talán még megfékezhető ez a vírus.
Talán lapos marad a görbe.
Talán elfelejtenek.
Talán.
Vagy mégsem?”
…
„Miért keresitek?
Hol keresitek?
A holtak között?
Keresitek?
Nincs itt!
FELTÁMADT!
Mégis feltámadt!
Ő az Ige, és nincs bilincsbe verve!
Ott van, ahol befogadják.
Ott van, ahol hisznek benne.
Ott van, ahol ti vagytok!
Otthon van nálatok.
Itthon van.
Itt és most.
Él.”
Élő Jézus! Maradj itthon!
Élő Jézus! Maradj velünk!

Bodnár Máté