Vasárnapi gondolatok Anyák napjára

2020.05.03.

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik –e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, és akkor sem feledkezem meg rólad! Imé, tenyerembe véstelek be szüntelenül előttem vannak falaid.

Ézs 49,14-16.

Május első vasárnapja, anyák napja van ma. Feléjük fordul sokunk tekintete. Ők azok, akik által Isten tovább plántálja az életet. Mert az élet Istentől ered, az Ő ajándéka a gyermek, nagyon szépen fejezi ezt ki a mi magyar nyelvünk, a gyermekáldás szóval. Figyeljünk arra ezen az anyák napján mit üzen nekünk Ézsaiás által Urunk?

A próféta arról vall, hogy Isten már anyja méhében kiválasztotta, elhívta szolgálatra. Ilyen kegyelmes az Isten gondja van minden teremtményére, terve van minden egyes gyermek életével.

Amikor Izrael arról panaszkodik , hogy elhagyta őt az Úr és elfeledkezett róla, Isten ezt feleli-  elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe gyermekén?Ha mások megfeledkeznek is én nem feledkezem meg  rólad .-Isten és Izrael viszonyát , a szerető és gondoskodó édesanya  és gyermeke közötti kapcsolatban ábrázolja ki Ézsaiás.

Akik gyermeket neveltek vagy nevelnek, tudják  mit jelent ez a kapcsolat. Nem kevés áldozattal, lemondással jár a gyermeknevelés, sokszor még azt is meg kell tapasztani szülőként, hogy a gyermekek hálátlanok. Ennek azonban az ellenkezőjére is van példa, amikor a szülők nem töltik be Istentől rendelt hivatásukat. A gyermeknek a helyes testi-lelki fejlődéshez, nyugodt, békés kiegyensúlyozott családi légkörre, szeretetre van szükség.  Ha ez hiányzik lelkileg sérült gyermekek nevelődnek a családokba. Sajnos ennek is tanúi vagyunk nap mint nap, sok gyermek magatartásbeli, jellembeli problémáinak okát, a szülői házban kell keresni.

A 27. zsoltárban ezt olvassuk: Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.” Ha minden emberi támasz kidől mellőled, az Úr a legbiztosabb és legerősebb támasz  a számodra kedves testvérem. Istennek drága ígéretei vannak övéi számára. Imé az én markaimba metszettelek fel téged – mit értsünk ez alatt? Isten Fiát a keresztre szegezték, tenyerét átlyukasztották a szegek, a seb begyógyult, de a helye ottmaradt. Megváltónk az Atya jobbján most is közbenjár értünk, az Ő markaiban van a keresztre feszítés bizonyítéka, ez azt jelenti számunkra, hogy megváltott a bűneinkből minket. Amikor a Golgota keresztjén szenvedett ezt mondta: Atyám a Te kezedbe teszem le az én lelkemet, ezt hallva, gondoljunk a megváltás tényére, arra, hogy ott vésődött bele életünk az Ő markaiba. Ígéretünk van arra is, hogy az Ő kezéből semmi, senki ki nem vehet. Ehhez az kell, hogy tudatosan odahelyezzük magukat az Ő kezébe.

Amikor áldozatvállalásról,  lemondásról beszélünk a  gyermekvállalás, gyermeknevelés  során, azt kell meglátnunk, hogy a legnagyobb áldozatot, a legnagyobb lemondást Isten hozta meg, amikor Egyszülött Fiát mindnyájunkért odaadta. Pál apostol pedig ezt kérdezi: Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Rm. 8.32.)

Kedves Édesanyák, Szülők és Nagyszülők!

Ebből az áldozatból, a Krisztus áldozatából meríthetünk ma is erőt, ahhoz, hogy a ránk bízottakat  nevelni tudjuk, Isten így helyezi szívünkre ebben  a gyülekezetben élő kicsiknek  gondját. Mert egy testnek, a Krisztus testének tagjai ők is, hordozzátok őket imádságban. Jó lenne ha megértené mindenki és gyakorolnánk magunkat ebben, hogy ez a gyülekezet egy nagy család, és felelőséggel tartozunk egymás iránt. Nem a bírálgatás, hanem az egymás iránti megértés, az egymásra való odafigyelés jellemezzen minket Ez az örökérvényű tanács az így hangzik: neveljétek az Úr tanítása szerint.

A II. világháborúban bombatámadás érte az egyik német kisváros  katolikus templomát. A templomban levő Krisztus kép súlyosan megrongálódott. A testről leszakadtak a keze. A háború után a templomot helyreállították, de a képet nem restaurálták, hanem ezeket a szavakat írták alá: „kezeim ti vagytok”

Ez a megállapítás ma is érvényes, a szülők Isten karjai, hogy gyermekeiket táplálják, és felneveljék az Úr dicsőségére. Ahhoz, hogy a felnövekvő generáció, normális körülmények között, felelős módon éljen, minden szülő felelős. Ezért vizsgálja meg magát mindenki, hogy milyen értékrendet, életcélt tűzött ki maga elé, mert ezer szónál hatékonyabb nevelés a személyes példaadás, Milyen példát adsz gyermekeidnek?

Nem csak kenyérre van szüksége az embernek, hanem lelki eledelre is. Isten ebben akar segíteni, helyre billenteni a kibillent életformát, mert a vele való közösségben, felismerjük életünk rendeltetését, és segítséget kapunk felülről, isteni erőt arra, hogy az Ő gyógyító szeretete áthassa, átformálja életünket, ezáltal megváltozhat a gondolkodásunk, érzésünk. Összefoglalva elmondhatjuk olyan hitben járó, imádkozó édesanyákra van szükség, akiknek élő kapcsolatuk van Istennel, a Biblia Krisztusát ismerik, neki engedelmeskednek, és így vállalják és nevelik gyermekeiket. Imádkozzunk azért, hogy lányaink és fiaink vállalják az Isten szerinti rendben a házasságot, lányaink vállalják az anyaságot, a gyermeket, legyen helye Krisztusnak a családokban, ne csak hírből ismerjük Őt, hanem személyes kapcsolatunk legyen vele.  Ámen.