Vasárnapi gondolatok

„Mivel látsz engem , hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” ( Jn.20.29)

Tamás egyike volt a tizenkettőnek. Együtt volt a Mesterrel, hallotta tanításait, látta csodáit.

Amint Júdás nevéhez  az áruló, Tamáséhoz    a hitetlen jelző tapadt. Pedig ő nem volt hitetlen, csak kételkedő. Figyeljük meg milyen változáson ment át a Jézus feltámadása utáni napokban..

I. „…éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.”

A kicsiny tanítványi csoport a zsidóktól való félelem miatt, bezárt ajtók mögött gyűlt össze. Szükségük volt arra, hogy ebben a kritikus  helyzetben bátorságot, erőt kapjanak, és megjelenik köztük, az akit néhány napja eltemettek. Jézus felrázza, feladattal és ehhez szükséges erővel ruházza fel őket.  Isten népe számára a közösség létszükséglet. A közösségben tapasztalják meg a tagok az egymásért végzett szolgálat örömét, de a másikért vállalt felelősséget is. Így  vall erről a zsoltáríró: „Ó, mily szép  és mily gyönyörűséges , ha a testvérek egyetértésben élnek. …Olyan mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsolt 133.1,3.)

Tamás szíve gyötrődésével, a szeretett Mester halála miatti gyászában egyedül akart maradni. Terhét nem osztotta meg a többiekkel, akik hasonló gondokkal lehettek terheltek, de a gyülekezetben találkoztak az élő Jézussal, aki félelmüket is elvette és  bizonyosságuk lett.

II.”..ha nem látom a kezén a szegek helyét…nem hiszem”

Hiába a szemtanúk bizonyságtétele, „Láttuk az Úrat.” nem hiszi, őt  nem lehet meggyőzni.

Aki bezárkózik a saját  képzelt vagy valós világában, akit megbénít a félelem, a gyász sötét fellege, annak a  válasza  az elhangzó jó hírre, ez lehet:  NEM HISZEM. Aki nem találkozott az élő, feltámadott Jézus Krisztussal, a halált legyőző hatalmas Úrral, az csak ennyit mond ma is: hiszem ha látom. Ennek a kételkedő tanítványnak napjainkban is sok követője van, akik  azt vallják, az  a biztos amit meg tudok fogni, az az enyém amit kezembe tarthatok. 

III. „Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük.”

Eltelik egy hét. Hosszú idő, főleg amikor kétség és bizonytalanság között vergődik az ember. Sokat  gondolhatott ez a tanítvány arra a kijelentésre amit korábban a  többiek mondtak, hogy látták az Urat. Örvendetes és egyben tanulságos az a tapasztalat, hogy  most már Tamás is ott van a tanítványok közösségében. Eddig nem hitte el, hogy Jézus feltámadt, eddig egyedül viaskodott kételyeivel, de most keresi azok jelenlétét akik testvérei, mert most már bizonyosságot akar, hinni szeretne.

Ma is sok vívódó és kétségek között élő lélek van. Sok kudarc, keserűség, veszteség  és csalódás miatt magukra maradtak, elzárkóztak, elfordultak az  egyháztól, Istentől és emberektől. Ez a mostani történet annak bizonyítéka, hogy Isten utánunk jön, találkozni akar velünk. Jézus megjelenik ott ahol az övéi közösségben vannak.  Miután középre áll, köszönti őket, és Tamáshoz fordul,  megszólítja, mert ismeri és szereti őt. Ilyen Megváltónk van, aki több ezer embernek beszélt az Isten szabadításáról, aki ötezer embert ellátott  öt kenyérrel és  két hallal. Itt pedig egyetlen ember sorsa, élete, érdekli, oda fordul ahhoz, aki Őt keresi, akinek őszinte kérdései vannak. Tamás legalább kimondta amit a többiek nem. Ehhez az  Úrhoz, ma is most  oda lehet menni, és őszintén elmondani minden kérdést ami foglalkoztat, gondjainkat, kétségeinket és bűneinket is, Ő tud és akar segíteni.

IV. „..boldogok, akik nem látnak és hisznek”

Jézus azokat mondja boldognak akik nem látnak és hisznek. Mi akik ezen a földön élünk, ebben a világban érzékszerveinkkel tájékozódunk, megismerésünknek határt szabnak azok az eszközök, amelyek által betekinthetünk a szabad szemmel nem látható világban. Vannak olyanok akiknek hite csak a látható világ határáig terjed. Hiszem ha látom- vallják némelyek.  Aki csak a testi érzékszerveivel  fellelhető  világot figyeli, sok szép, csodálatos  dolgot láthat, de észre vehetnék Isten keze munkáját is, Pál apostol ezzel kapcsolatban ezt írja: „Mert ami megismerhető , az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle. Az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.(Róm.1.19-20.)

Az igazi boldogságot az jelenti, amikor felismerjük  azt a másik „dimenziót”, amire testi látásunk által nem vagyunk képesek. A másik világ titkai hit által tárulnak  fel :” A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.”(Zsid.11.34.)

Az Örökkévaló, hatalmas Isten, kijelentette, megismerhetővé tette magát az ő Fiában Jézus Krisztusban. Ő azért jött el közénk a mi világunkban, hogy megváltson bűneinkből, lehetőséget ad arra, hogy a benne bízó, neki engedelmeskedő ember, ne a bűn kényszerítő hatalma alatt, hanem Megváltójával közösségben, és vezetése alatt éljen. Hit által fogadjuk el a Krisztus értünk hozott áldozatát és a bűneink bocsánatát.

Túrmezei Erzsébet versben elmondott vallomása, arról tanúskodik, hogy életünk során sok nehéz feladatot kell megoldanunk, de  az igazi hit, a gondok között is, mindig számol a Mindenható hatalmával.

Félve megyek az iskola felé,

Félve a Mester hő szeme elé, Uram.
Szabódva nyújtom át a füzetet,
a sok kusza, egymás alá vetett
tétova számot: „Valaki beteg…
szenved, gyötrődik, akit szeretek…
Ellenség tör reám. S magam vagyok
önmagam ellensége legnagyobb.”
A mester nézi… hosszan, komolyan,
„Bizony a feladatban hiba van.
Sorakozik a sok sötét adat,
s nem adtad hozzá a hatalmamat.”

Pirulva nézem. Ó, mennyire más,
 Ahogy Ő vezet, az összeadás.
Olyan megnyugtató a vége is.
Oly biztató az eredménye is.
Hozzáadva hatalmát, erejét,
szeretetét, mely melengetve véd
mindenhez, ami nyomja a szívem,
az eredmény: „Hiszek Igen.”

Borítókép: Duccio di Buoninsegna – Tamás apostol Jézussal apostoltársai között https://hu.wikipedia.org/wiki/Tam%C3%A1s_apostol#/media/F%C3%A1jl:Duccio_di_Buoninsegna_014.jpg